A némafilmes (The Artist), amiről már írtam 5 Oscart nyert!:-) Szuper. Bár nekem anélkül is tetszett. Viszont a másik nagyszerű film, állítólag, ehhez még nem volt szerencsém az Életrevalók! Szintén francia, ha valaki látta, mesélhetne. Persze ne a tartalmáról, szeretem a meglepetéseket :-)
De most vissza az olaszokhoz, hiszen ezért (is) jöttem. Beszívni annyi mindent az "itt"-ből, amennyit csak lehet. Ebben segít nekem egy használt könyv és dvd bolt, 2 utcára:-D Az első, ami a kezembe akadt, az az Il postino című. Ez mondjuk jóval fiatalabb (1994), mint az Amarcord vagy a Biciklitolvajok. Viszont a mögötte húzódó személyes történet nagyon megkapó. A filmet leírni pedig, kb. annyira nehéz, mint egy bort jellemezni...(na jó nekem) Szóval egyszerű, de a nemes értelmében. Kedves humora, Pablo Neruda versei és a gyönyörű környezet engem meggyőzött.
Michael Radford és Massimo Troisi a rendezők, utóbbi az egyik főszereplő is, a postás. Amúgy Troisi a forgatás befejezésének másnapján szívrohamot kapott. Beleadott mindent, mert egy csodás mű született. Nerudát Philippe Noiret alakítja (francia, de nagyon jól csinálja a chilei figurát, a beszédére gondolok, nyelvileg :-D ). A postás feleségét Maria Grazia Cucinotta játssza, aki versenyben volt Malena főszerepéért Monica Belluccival. Utóbbi nyert, én nehezen tudtam volna dönteni, bár Belluccci szerintem kicsit ördögibb, BUJA. A zene Luis Bacalov szerzeménye, nekem kicsit hasonlít a Lecsóéra, illetve fordítva.:-D
