Róma, február 24-e, kb. 15 fok, elvileg 18°C a mai maximum, csodálatos kék ég, csiripelő madarak, sipákoló sirályok. Valamint az elmaradhatatlan narancs és citromfák. Csodaszép, innen a szobából. Kint ugyan valószínűleg megzavarja mindezt az autók robaja, de azt én nem hallom.:-) Alkotói kényszermunkára terelt a kis testem, gondolom látta, hogy elérkezik lassan az első beadvány határideje, biztos, ami biztos , kicsit lesérültem. Nincs nagy baj, csak a visszatérő achilles ínhüvelygyulladásra (infiammazione del tendine di Achile) késve reagáltam. Már pénteken éreztem, Viareggioban pedig még sétáltam rá nem keveset. Így a hétfői napot Dr. Freudnál kezdtem, mert nem tudtam beletenni a lábam a cipőbe. Kerestem én téli Croc papucsot, de nincs :-(.
Szóval Dr. Freud amúgy az egyetemi ápoló, orvos (hogy melyik pontosan a kettő közül, még nem derítettem ki...). Tisztes nevén Franco, de mivel fültől lefelé ősz közepesen hosszú haja van (fejtető kopasz), természetesen szemüvege is van, szigorú ám jóságos, és mivel épp Freud Álomfejtés könyvét olvasom, így nekem ő már csak az marad. Megnézte, és mondta, hogy gyulladás, tud adni injekciót...
Persze előbb fekete nadálytő (Consolida maggiore o Symphytum)krémet akartam venni, a jó öreg bevált házipatika majd segít - gondoltam. De itt sajnos, annak ellenére, hogy szintén megtalálható gyógynövény, mint krém, nem olyan gyakori, ahogy otthon. (Utánajártam, mivel a 3. gyógyszertár és a 2. gyógynövény boltban is furán néztek rám, pedig a helyes nevet mondtam:-) készültem előre :-)) a sokadik hely után kiderült, hogy van egy 'HiperGyógyszertár', ami a gyógyulni akarók mennyországa, mert minden van, 0-24-ig ráadásul. Megelőzve az utazást, e-maileztem. Közben jött Dr. Freud, aki elmagyarázta, amit azért már tudtam, hogy injekcióval 4 nap alatt rendbe tesz, de ha akarom kenegethetek, csak akkor hosszabb idő szükséges. Viszont másnapra, legnagyobb meglepetésemre a patika írt, hogy náluk van többféle krém is. Meg amúgy tényleg szinte minden. Sajnos azonban csütörtökre rosszabbodott a helyzet, úgyhogy a doktor úr, betapaszozta a lábam (hogy ne tudjam mozgatni), és kihangsúlyozta: "STAI FERMA". Magyarul maradjak a seggemen! (nem szó szerint...:-) ) Mellé pedig adott jégtasakot, meg mondta, hogy egy ultrahang se ártana, amihez el kell mennem az ASL-ba, (helyi egészségügyi szolgálat), idézem "diákként, ott nem kell fizetni". Meg van nekem csodás EU-s kártyám, pikk-pakk megoldom. Aha, 150 €... Úgyhogy maradok a seggemen, meg jegelem a lábam, berendeztem már a 'fekvőbeteg' irodámat (ágy), de azért még jó magyarhoz méltón, felhívom az ismerősömet, aki egész véletlenül ápoló... A tapaszozás miatt két járást fejlesztettem ki:
1, mindkét lábamon kb lábujjhegyen járok, de csak egy kisebb terpeszben megvalósítható, hogy ne terheljem, annyira a jobbat.- igen, ez nagyon vicces, úgyhogy az utcán nem próbáltam ki.
2, jobb láb lábujjhegy, térd enyhén hajlítva, gyakorlatilag minden a ballal történik. A sebességem gyök2, és a végén még kiújul a nem létező sérvem...Egy darabig jól mulattam rajta, a mai ASL-s jelenet után viszont elküldtem őket melegebb éghajlatra.
Amúgy elindult az igazi biciklikeresés projekt. Itt a szomszédban van is egy bolt, ahol nagyon kedves az eladó. Talált egy szépet, sajnos az ára is az (kb, mint az orvosi ellátás), de visszajáró vendég leszek, talán megérkezik az, amelyikre én várok.
Tegnap pedig volt egy kisebb konferencia az itteni Special Olympics egyesület, akikkel együttműködünk, tartott bemutatkozó előadást. (ez pl. a magyar honlap:
http://www.specialolympics.hu/new/) De ezekről majd bővebben egy külön fejezetben. Nem szeretnék csak az itteni csetlés-botlásaimról írni, hanem arról is, hogy valójában, mit is csinálunk itt, vagy milyen más, számomra ismeretlen területekkel találkozom.
