Az idézett oldalon teljes egészében megtekinthető, angol felirattal. :-)
Már nagyon régóta szerettem volna megnézni, íme eljött az alkalom. Miután a francia anyagok fordítását, értelmezését meguntam, úgy döntöttem ezt megérdemlem. Kint meg amúgy se volt túl jó idő...
Luigi Bartoloni megegyező című regénye alapján készült a film, az apát Lamberto Maggiorani, fiát pedig Enzo Staiola alakítja. Érdekessége, lévén neorealista (profi vagyok, nem?:)) hogy pl. a főszereplő magam sem színész eredetileg, hanem építőmunkás, természetesen nem ő volt az egyetlen a filmben. Nekem a kisfiú nagyon tetszett, természetesen, erős, igazi barát, de mégis gyerek. Szép kis történet, igazán olasz - erről jut eszembe. Megértettem, miért sietnek, nyomakodnak annyira az emberek a buszon. Minden megálló előtt, jóval, sokan megkérdezik, 'Scende alla prossima?' - Leszáll a következőnél? Ha nemmel felelünk, annak az a következménye, hogy legyen akármilyen "heringjárat" is, MUSZÁJ helyet cserélnünk, mindenáron. De megteszem, ami tőlem telik, pipiskedek, nyújtózkodok, előbb-utóbb úgyis sikerül.:-). Csak kíváncsi voltam, honnan ered ez. Szóval, a filmben van egy jelenet, mikor szép sorban "állnak" az emberek, akkor még voltak terelő korlátok. Majd gyakorlatilag úgy gurulnak fel a buszra, már aki felfér, talán az emberek harmada. A város persze akkor épült, óriási üres tereket lehet látni, ott ahol ma egymás nyakán szebbnél-szebb épületek. A haza jutás nem volt egyszerű. Ez olyan lehet, mint nálunk az "ettél-e vajon eleget?" félelem. :-) De ezeket úgy szeretem...:-)
A kritika (angolul...:-) )
http://www.youtube.com/watch?v=Oya_UnisL-Q&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése