Forest Gump gumicsizmában

Buonasera! A napjaim egy kicsit most egysíkúak (grapefruitlé - egyetem - kávé - munka- ebéd+kv - munka futás - alvás), ezért gondoltam ideje változtatni. :-D Elmentem a tartózkodási engedélyért, ami nekem mint EU állampolgár nem kell, ugyebár. Nem baj, mert a hivatal Róma teljesen másik végén van, már csak a HÉV szerű vonat visz ki (illetve egy busz, mint utóbb kiderült). De nem is bántam, ismerjük meg a várost alapon.

Esett az eső reggel, így hát gumicsizma, esőkabát fel. Időben elindultam, hiszen ez nagy távolság (kb 9.30) A Bevándorlási Hivatal gyakorlatilag már a pusztában van, egy elhagyatott gyártelep mellett. "Helló idegen!":) Addig nem is volt gond, míg észre nem vettem, hogy már 11 óra és még csak a második metrónál tartok, onnan még egy vonat, meg séta. Közben az eső átváltott hóra, ami itt azért nem a leggyakoribb dolog.

Megérkeztem a "vasútállomásra" már sietve, hiszen 11.30ra a hivatalba kellett volna lennem. Kisétáltam (kocogtam inkább) a jegypénztártól a vágányig. Ahol kiderült, hogy a jegyet már előbb meg kellett volna váltanom, 11:04 oda-vissza futottam, így értem pont 11.12-re ismét a vonathoz. (lehet, hogy hoztam a régi 1000 m-es formámat:)) A futás a következő képen nézett ki. Gumicsizma, esőkabát, hátizsák, nyitott állomás, vagyis minden nagggggyon csúszós....miközben jegyet vettem egy asszonyka odalépett hozzám, amit én észre se vettem, mert szorított az idő. Majd rájöttem, hogy pénzt kér. Mondtam, hogy szegény magyar vagyok, meg különben is rohanok, hogy végre hivatalosan is itt legyek. Csak nem tágított, elzavartam, de nem adta fel, pedig még kiabáltam is (ÉN!). Odaadtam neki egy €-t, majd futás! vonatot elértem, kicsit késve indult.:) Vonatról le, óra indul, futás a világ végi gyártelepen. Egy iroda, nem ide kell jönnöm, következő, és máris megkaptam a sorszámomat. Hiába az időpont. Elég hamar bekerültem, majd kiderült, hogy valóban feleslegesen vagyok itt. Ők így nem csinálják meg... Elindultam, amikor elzúzott mellettem egy busz. Későn kapcsoltam, de gondoltam majd futok:-) szerencse, hogy a múlt héten eljártam feleleveníteni, mit tudok.:) Nem nyitotta ki az ajtót...Minden rosszban van valami jó, így találkoztam egy lánnyal, Christina, Moldáviából. Fodrásznak tanul, egész véletlenül egy olyan helyen, ahol fél áron dolgoznak, mert ugye tanulók. Elkértem a számot, meg beszélgettünk kicsit. Lassan könyvet írhatnék a buszmegállós történetekből...

Nagy nehezen visszaértem a lakhelyemhez, azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy annyira sebesen futottam, hogy a napi "BKV" (atac) jegyemet elhagytam...:) hazáig futottam, mert ekkor már óriás pelyhekben hullt a hó, az én lábaim meg kockásra fagytak. Szerettem volna átvenni a téli csizmát, hogy elinduljak az egyetemre...Sajnos megadta magát. Úgyhogy nagyon szomorú vagyok, mert néznem kell egyet itt, a leárazásban :):):) Az egyetemig nem jutottam el, miután két buszmegállót sikerült egy óra alatt megtennünk. Ugyan egy hete mondják, hogy jön a hó, de szerintem itt nincs is hókotró, vagy sózás..A motorokkal életveszélyes, az autók kereke kipörög. Úgyhogy hazafutottam:) edzés mára letudva:D

Egy igencsak méretes római hópehely :-D

Az udvarunk. Én balra lakom (ami most a képen nincs rajta :-) ) 

Az egyik "palazzo" a házunk mögött, (via Mazzini), felhívnám a figyelmet a tetőlakásra...:-)